A szerző közgazdász, az MTA kutatója

Ahogy azt előzetesen sejteni lehetett, Európa még nem tudott kikecmeregni válságából. Az Eurostat november közepén közzétett jelentése szerint az Európai Unió gazdasági teljesítménye az idei harmadik negyedévben tovább csökkent. Hiába növekszik a legnagyobb gazdaságok közül Németország mellett már szerény mértékben Franciaország és – hosszabb recessziós időszak után – az Egyesült Királyság is, Dél-Európa elhúzódó krízise miatt egyelőre az EU egészének, különösen pedig a közös valutaövezetnek a fellendülése késik.

Az unió új tagállamai változatos képet mutatnak: a 2009-ben legmélyebb életszínvonal-esést megélő balti államok viszonylag gyorsan, 3–5 százalékos ütemben nőnek, és fokozatosan közelítenek öt évvel előtti szintjükhöz. Szlovákiában és vélhetően a GDP-adatait csak később publikáló Lengyelországban is szerényen gyarapodik a GDP, Magyarországon viszont csökken, hasonlóan Csehországhoz és Romániához.

De mit csinálnak jobban bizonyos országokban, amitől ott van érdemi növekedés? És hogyan lehet ezt elérni a politikailag is egyre forróbb déli országokban? Végül: mitől lehet tartósan érdemi bővülés az Európai Unió egészében?

A szakpolitikai válaszokat viszonylag jól ismerjük. Először is, vállalkozásbarát üzleti környezet kell. Olyan, ahol könnyen, gyorsan és olcsón lehet új céget alapítani, ahol az építésügyi és a tulajdonjog-bejegyzési adminisztráció nem túl bürokratikus és nem is nagyon költséges, ahol olajozottan működik a hitelezés, és ahol a megkötött szerződések kikényszeríthetők. Márpedig az EU országai ezen a téren egyáltalán nem élenjárók. Ha rátekintünk a Világbank friss, októberi Doing Business felmérésére, akkor azt tapasztaljuk, hogy az üzletbarát rangsor élén Ázsia pénzügyi központként működő kisállamai (Szingapúr, Hongkong), illetve az angolszász világ országai állnak. Az unió régi tagállamai közül csak az északiak, az új kelet-közép-európai országok közül pedig csupán a balti országok terhelik elfogadható mértékű adminisztrációval vállalkozásaikat. Ráadásul a legtöbb európai államban a helyzet évek óta jottányit sem javul.

Akad persze pozitív kivétel is: éppen Kelet-Közép-Európa bezzeg-állama, Lengyelország, amely mintha apránként leküzdené hírhedten szövevényes bürokratikus örökségét is; az utolsó évben 19 helyet javítva besorolásán, a világrangsor 55. helyére, közvetlenül hazánk mögé zárkózott fel. Ezzel együtt kétségtelen: bőven van mit egyszerűsíteni az európai adminisztráción, főként ez EU déli és keleti államaiban.

Azt is jól tudjuk persze, hogy a versenyképes üzleti környezet nem szűkíthető le csupán a bürokratikus eljárások egyszerűségére. De nyilván nem is önmagukban a költségek szempontjából versenyképes olcsó munkabérek jelentik a legfőbb vonzerőt, hiszen akkor aligha állna a Világgazdasági Fórum idei őszi rangsorának élén Svájc, az egyik legmagasabb bérszintű európai állam, amely ugyanakkor sajnálatosan nem tagja az uniónak. Mindenesetre évek óta a világ legversenyképesebb országai között vannak Svájc mellett az EU észak-európai államai, továbbá Hollandia és Németország is. Ezek a gazdaságok egyrészt kiemelkedő innovációs képességüknek köszönhetik versenyképességüket, és ezzel összefüggésben annak, hogy a jóléti állam kiterjedt oktatási, egészségügyi és infrastrukturális szolgáltatásai mellett meg tudták őrizni makrogazdasági stabilitásukat is.

Az efféle északi állammodell nyilván vonzó Európa déli és keleti országaiban is, ezekben a régiókban azonban legalább két dolog biztosan hiányzik hozzá. Egyrészt olyan, nem korrumpálódott helyi politikai elit, amely képes elhitetni, hogy az állampolgárok és a vállalkozások befizetett adóival jól sáfárkodik, felelősen és racionálisan, a közjó érdekében hasznosítja az állam bevételeit – enélkül Dél- és Kelet-Közép-Európában aligha javul az adómorál. Másrészt olyan közoktatási rendszer, amely a szegény sorból származó gyerekeknek is jó oktatási feltételeket biztosít, hatékonyan segíti őket az otthonról hozott hátrányok leküzdésében.

Mindez persze évtizedes, fáradságos munkálkodást kíván – de időszerű végre ezt is komolyan venni. Különben annak esélyét veszítjük el, hogy a gazdasági közösség mellé a szolidáris európai nemzetek politikai közösségét is megteremtsük. Márpedig utóbbi nélkül hosszabb távon biztosan nincs közös Európa, és a mentőcsomagokra költött eurómilliárdok mellett is felmorzsolódhat a mai unió, de legfőképp a közös valutaövezet.